Szöveg: Carl-Goran Larsson és Jan Tore Trysnes | Fotó: Bengt Roger Kaven
Megjelent: nrk.no 2018.11.10. | Angol fordítás: alexanderrybaknews.com
Magyar fordítás: Menyhért Mónika ©
Borítókép felirata:
RYBAK ÉS A HEGEDŰ: Mindenki jól tudja, hogy Alexander Rybak a hegedű mestere. Nem annyira ismert viszont, hogy szeretne joikát írni. Egy joikát, aminek egészen különleges jelenése van.
Fotó: Johan Mathis Gaup / NRK
Volt idő, amikor Alexander Rybak volt az, aki csak állt és nézett tehetetlenül. Most egy joikát ír azoknak, akiket zaklattak és kiközösítve érezték magukat.
Egy nyári napon egy hat év körüli szőke kisfiú kimegy az utcára, hogy kipróbálja új biciklijét. Nagyon jó kis bicikli. A fiú fején vadonatúj biciklis sisak. Azt reméli, a bicikli majd segít neki barátokat találni. Néhány másik fiú érkezik. Látszik, nagyon tetszik nekik a bicikli.
Mondanak valamit a szőke hajú fiúnak. Valami olyasmit, hogy "Akarsz velünk játszani?"
De a fiú nem válaszol. Nem tud válaszolni. Mert nem érti, mit mondanak. A fiú most költözött Fehéroroszországból Norvégiába.
A többi fiú néz rá. Aztán mennek néhány kört és újabb kérdéseket tesznek fel. Nyilvánvaló, hogy nem fognak választ kapni a fiútól a szuper kétkerekűvel.
Egymásra néznek. Aztán megrázzák a fejüket és elbicikliznek.
Így emlékszik vissza Alexander Rybak az első néhány napra az új országában.
- Utána ránéztem anyára. Sírt. Én is sírtam egy kicsit. Azon a napon eldöntöttem, hogy onnantól a lehető leghamarabb megtanulom az új nyelvet, mondja Rybak.
 |
| A gyakorlást hamar el kell kezdeni: Alexander már korán érdeklődést mutatott a zene iránt. Itt gitárral a kezében látható, szőlőhazájában, Fehéroroszországban. Fotó: privát |
A most népszerű művész fájdalmas emlékként őrzi, amikor nem tudott norvégul beszélni. Megtapasztalta, milyen kirekesztettnek lenni.
Hogyan tudja megcsinálni Alexander a joikát, amely bátorítja azokat, akik úgy érzik, kiközösítették őket? Mindehhez szüksége lesz segítségre és inspirációra valakitől, aki nemcsak hogy jó a joikában, de egyenesen a számi zene professzora.
"Kedvelj engem, kedvelj engem"
Az az Alexander Rybak, akit a színpadról sziporkázó, mosolygó művésznek ismerünk, aki magával ragadja az embert, otthon óvatosabb. Sokat gondolkodik. Tekintetén látszik, hogy sokat gondolkodik, amikor kérdéseket tesznek fel neki.
 |
Úgy érezte, nem értik meg: Amikor Alexander
általános iskolába járt,úgy érezte, a többi gyerek félreérti, és sokat volt egyedül. Ezen a fényképen a Barratt Due Zeneiskola felé tart, ahol hasonló gondolkodású embereket ismert meg.Fotó: Bengt Roger Kaven / NRK |
- Azt mondják, mindig azt szeretnénk, hogy mások kedveljenek. De én nem hiszek ebben. Nem gondolom, hogy az emberek jellemzően azt várnák, hogy kedvelj engem, kedvelj engem. Inkább azt hiszem, arra gondolunk az utcán sétálva, hogy kérlek, vegyél észre.
Alexandernek nagyon meg kellett dolgoznia azért, hogy észrevegyék. Bátorítás nélkül ez nem lett volna lehetséges.
Az első lépés az volt, hogy megtanuljon norvégul, ami nem tartott neki sokáig. Hamarosan folyékonyan beszélte a nyelvet.
De nem volt könnyű olyan témát találnia, amiről beszélgethetett a többi gyerekkel. Amikor ők fociedzésre mentek, Alexandernek gyakorolnia kellett. Sok mondanivalója volt a hegedűről.
- Csak nem volt aki meghallgasson, mondja Rybak.
Amikor szenvedélyesen űzöl valamit és beszélni akarsz róla, de senki sem akarja meghallgatni, akkor elcsüggedsz és másnak érzed magad. És ezt egy gyerek még rosszabbnak élni meg.
Alexander sírva ment haza a szüleihez. Az első osztályos fiú kétségbe volt esve. Már évek óta hegedült, és olyan szívesen osztozott volna másokkal a hegedű világában. De a többi gyerek Mini-Jakobsenről vagy más futball- és sporthősökről akart beszélni.
 |
Apukája tanította: Alexander és az apuka,
Igor Alekszandrovics Rybak. Amellett,
hogy Alexandernek sok hegedűtanára
volt az évek során, édesapja adta neki
az inspirációt ahhoz, hogy folytassa,
és a hegedű mesterévé váljon.
Fotó: privát
|
- És akkor megkérdeztem az apámat, mi értelme, hogy hazajövök és csak gyakorlok, amikor senkit nem érdekel?
Apám azt felelte: "Csak bíznod kell magadban és bízz a zenében. Ahelyett, hogy megpróbálnál bizonyítani, csak mutasd meg nekik, mit csinálsz."
A szőke kisfiú keményen dolgozott. Egész évben szorgalmasan gyakorolt. Szorgalmasabban, mint valaha.
A cél az év végi iskolai koncert volt. Meg kellett mutatnia, mire képes.
 |
A jól ismert pózban: Alexander Rybak messzire jutott a zenéjével.
A díjak és elismerések között van az Eurovíziós Dalverseny győzelme,
a Hedda Díj és a Kjempesjansen. Fotó: Bengt Roger Kaven / NRK
|
Valószínűleg az a legfontosabb dolog, amit megtapasztalunk az életben
A nyolcéves Alexander Rybak ideges. A fontos nap elérkezett. Órákkal töltött gyakorlással. Az idegesség ellenére nagyon magabiztos. És ezt tudja.
Kezdődhet az év végi koncert.
Alexander meggyőző. Úgy játszik, mint egy hős. A többi gyerek le van nyűgözve, és végre megértik, miről próbált beszélni velük.
Hirtelen különleges lesz az osztályában. Már észreveszik.
- Csodálatos volt, hogy meghallgattak. Valószínűleg az a legfontosabb dolog, amit az életben megtapasztalunk. Hogy lássanak és megértsenek. De előtte, mielőtt meglátnak és megértenek, inspirációra van szükségünk.
Ő ezt az inspirációt az édesapjától kapta.
- Apám azt mondta: "Tudod mit, most türelmesnek kell lenned. Maradj mindig higgadt és bízz abban, amid van, ami senki másnak nincs. Bíznod kell a hegedű- és zongoratehetségedben."
Alexander úgy gondolja, hogy a szüleinek köszönheti azt, ami mostanra lett belőle. Bátorították őt és gondoskodtak róla, hogy soha ne adja fel.
 |
Muzikális család: Az édesanya, Natalia Valentyinovna Rybak és Alexander.
Ő is zenész. Alexander édesapja hegedül, édesanyja pedig zongorázik. Alexander édesanyjával és édesapjával egészen a tanév végéig gyakorolt. Fotó: privát |
A "Muitte me" 2. évadában írni fog egy joikát, amellyel azt szeretné közvetíteni mások felé, amit ő a szüleitől kapott.
- Amikor rossz kedvem van, hallok egy dalt belülről. Ez a dal egy joika. Szükségünk van bátorításra, és remélem, hogy ez a joika egy kis bátorítást jelent majd, mondja Alexander Rybak.
A "Muitte Me - Husk Meg" egy szórakoztató sorozat, amiben hat jól ismert művész három nap alatt megtanul joikát írni. Egy mentorral közösen készítenek egy joikát egy olyan személy számára, aki közel áll a művészhez.
Az első művész Alexander Rybak.
Alexander nagyon ambiciózus ember. Azt mondja, minden zenei műfajt meg akar hódítani. De a joika sokkal több, mint zenei műfaj, és Alexander joika-mentorának kicsit küzdenie kell vele, hogy a megfelelő pályára állítsa őt.
Alexander téged akar megénekelni
Az a személy, aki segít Rybaknak megnyitni a joika világát, Frode Fjellheim.
Fjellheim egyaránt tekintélynek számít a joikában és a nemzetközi zenében.
"Azt mondhatjuk, hogy a joika a nyelv kiterjesztése" - Frode Fjellheim- Annyi joika-terhet kell adnom Alexandernek, amennyi csak lehetséges, és olyan kifejezésmódokra biztatni, amelyek kifejezetten a joka világára jellemzők. Hogy ezzel azután mit kezd, azt neki kell megoldania, mondja Fjellheim.
A számi joikás és a fehérorosz hegedűművész jól megértették egymást. Frode magára ismer Alexander Rybak történetének egy részében.
- Alexander Norvégiába jött és elkezdte az iskolát. Klasszikus zenét játszik és erről sokmindent tud róla. Kissé egyedül érzi magát a tudásával. Nem kap elismerést diáktársaitól. Biztos, hogy én is találok hasonló példákat a saját múltamban, mondja Fjellheim.
 |
Ismeretlen vizeken: Frode Fjellheim (balra) több kirándulásra is magával vitte
Alexander Rybakot azért, hogy ihletet adjon neki
a joika megalkotásához. Fotó: Bengt Roger Kaven / NRK
|
Rybak és Fjellheim többször barátságosan elbeszélgetnek arról, hogy amit Alexander készül alkotni, az joika-e vagy sem.
- Ez mind szép és jó, de ez nem joika, mondja Fjellheim Rybaknak.
Alexander meglepettnek tűnik, és talán egy kicsit frusztráltnak.
- Ó...?
Frode bemutatja, hogy működik a joika. Énekel a farkashoz, mély és vad joikával.
- Kész kottával érkeztél ide, mint amikor popzenét csinálsz. Meg kell próbálnod elfogadni azt a joikát kiindulópontként, amiről beszéltél nekem, magyarázza Fjellheim.
Nagyon kemény munka jellemzi Alexandert. A nap a Frodéval együtt folytatott gyakorlással telik. Éjszakába nyúlóan a joikán és a joika-hangon dolgozik.
- Alexander egyfajta kötelező műként akarja megalkotni a joikát, amely kiemeli az embereket a magányból. Ez nagyon szép gondolat, ugyanakkor kissé ambiciózus is, úgyhogy talán ezért is igyekszem egy kicsit szigorúnak lenni, mondja Fjellheim.
És miután sikerült a popzenére jellemző dalszerzést félretenniük, Fjellheim szerint Rybak egyre közelebb jár a célhoz.
- Alexander annyira tapasztalt zeneileg, hogy eléggé biztos vagyok benne, a végeredmény zseniális lesz, de ezen egészen a végéig dolgozni kell, véli Fjellheim.
Alexander most ideges.
Izgul, hogy átmegy-e az üzenet
Hamarosan kezdődik a "Muitte Me" 2. évadának premierje, aminek első adásában Alexander a főhős. "Muitte me" észak-számi nyelven azt jelenti: "Emlékezz rám". És ő nem felejtette el a joikát.
- Több mint egy éve rendelkezem már ezzel a tudással a joikáról, és természetesen nagyon izgulok, hogyan fogják fogadni, nem kevésbé amiatt, hogy eljut-e az üzenete. És különösen örülnék, ha az északi embereknek tetszene, hiszen a vad természet ihletett, mondja Rybak.
A joikára jellemző, hogy erős érzelmeket kelt az emberben. Amikor az idei Stjernekamp (Sztárok csatája) nyertese, Ella Marie Hætta Isaksen fő műsoridőben adta elő joikáját egész Norvégia előtt, sokan megkönnyezték.
 |
Önirónia: Ez a Pongrác-képregény, amely Rybak nyertes Eurovíziós dalát,
a Fairytale-t gúnyolta ki, a legjobb helyet kapta Alexander falán.
Fotó: Bengt Roger Kåven / NRK
|
Ugyanez történt, amikor Rybak kedvenc joika-énekese, Jon Henrik Fjällgren megnyerte a "Talent Sweden" -t, anélkül, hogy megértették volna, miről szólt, a zsüri szeme nem maradt szárazon. Mi az, ami olyan mélyen megérint a joikában? Talán közelebb hozza az embereket a természethez, ami az igazi lényegük.
Rybak is azt reméli, hogy joikájával érzelmeket kelt. Annak az érzését, hogy észreveszik őket és egy kicsit jobb lesz a kedvük.
- Emlékszem, mindig gyűlöltem, ha gyerekeket láttam zaklatni, különösen, akik másnak születtek. A legrosszabb módja ennek, hogy lassan, de biztosan megfagy körülötted a levegő. Nem akarom, hogy bárki megtapasztalja ezt, olyan szörnyű érzés, mondja.
Ő maga is érezte úgy, hogy tárgyként kezelik, amit tanulmányoztak. Suttogtak és pletykáltak a háta mögött, mert más országból jött, mert a foci helyett hegedült.
- De az istennek se szóltak volna hozzám. Ez mindenekelőtt egy gyereket zavar össze, és aztán a frusztráció és a depresszió sincs már messze ettől.
- Ők nem a legnépszerűbb voltak az iskolában, de a legkedvesebbek.
Alexander mostanra Norvégiában a legnépszerűbb gyerekek közé tartozik, de nem felejtette el, honnan jött. Nem felejtette el azokat, akiknek most a számi kultúra egyik legnagyobb ajándékát szeretné átadni, nevezetesen a saját joikájukat.
- Ez egy nagyon szép dal. És megvan benne a megfelelő mennyiségű joika és a joika-elem ahhoz, hogy az egész egy természetes, szép helyre kerüljön. A joika-hangodat úgy használod, amivel eléred, hogy az belülről jöjjön, és szerintem működik, mondja Frode, Alexander joika-mentora.
Ezek után pedig meg kell engednünk a kérdést: megpróbálkozik még Alexander Rybak a joikával?
Közös hang: Két zenihész klasszikus háttérrel, de nagyon különböző zenei kifejezőeszközökkel.- Ez határozottan egy olyan műfaj, amelyet a jövőben sokat fogok hallgatni. De a következő célom az lesz, hogy egy nagy számi művésztől hegedűsként meghívást kapjak egy joikára. Az maga lenne a "megvalósult álom".
 |
| Hamar megtalálták a közös hangot és inspirálták egymást. Fotó: Johan Mathias Gaup / NRK |
Itt pedig meghallgathatod a közös munka végeredményét, Alexander "Let the Music Guide you" / "Engedd, hogy a zene vezessen" című, joikával kombinált dalát:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése