Alexander Rybak: A gyerekkönyv-szerző
Megjelent az Eurostory.nl-en 2016. február 16-án.
Riporter: Edward Van de Vendel holland gyerekkönyv-szerző,akinek három könyve jelent meg Norvégiában a Cappelen Damm kiadónál (a szerző elérhetősége: edward@eurostory.nl)
Angolról magyarra fordította: Menyhért Mónika
Egy rekord, amelyet a mai napig nem döntött meg senki: 387 pont, Alexander Rybak ezzel a pontszámmal nyerte meg az Eurovíziós Dalversenyt 2009-ben, Fairytale című, nagy slágerré vált dalával. Az ezt követően kiadott CD-i jól fogytak, nem csak abban az országban, ahol felnőtt (Norvégia), és amelyben született (Fehéroroszország), hanem itt, nálunk (Hollandia, a ford. megj.) és számos más országban is. Azóta Rybak körbeutazta a világot. Azért, hogy nagyot kaszáljon? Hogy a Fairytale-hez hasonló dalokat írjon egyiket a másik után? Nem, ez nem vall egy olyan énekesre, zeneszerzőre és hegedűművészre, aki az igazán fontos dolgokat tartja szem előtt. Ezután pedig nagyszerű zenei kalandok sora következett, kezdve a hagyományos svéd dalokat tartalmazó CD-vel (a kiváló Mats Paulsonnal közösen), egészen napjaink hip-hop zenésze, Katastrofe dalában való közreműködésén és egy fehérorosz lánycsapat számára az Eurovízióra jelölt dalon át egy DreamWorks filmhez (“Így neveld a sárkányodat 2.”) írt filmzenéig. Majd miután 2011-ben és 2012-ben visszatért a zeneművészeti főiskolára, hogy megszerezze diplomáját, színjátszásba kezdett (színpadon a “Hegedűs a háztetőn”-ben, valamint filmekben is szerepet kapott), emellett belefogott egy gyerekeknek szóló workshop-projektbe, amivel szintén sokfelé megfordul a világban. És… írt egy könyvet. Egy gyerekkönyvet. A “Trolle és a varázshegedű”-t 2015 szeptemberében adták ki, és az Eurostory beszélgetett vele arról, hogyan sikerült megvalósítania mindezt.
- Valahol azt nyilatkoztad, hogy nagyon fontos neked ez a könyv, talán a legfontosabb, amit valaha csináltál…
- Mindig nagyon odateszem magam, amikor dolgozom valamin. Úgy értem, hogy azokban a hetekben, napokban, hónapokban, amelyeket az Eurovízióra fordítottam, akkor természetesen az Eurovízió volt a legfontosabb számomra, amikor pedig a DreamWorks-nek dolgoztam, az volt az első. És amíg az Eurovízión minden évben új győztest választanak, addig ez a könyv, Trolle egyedülálló, maradandó.
- Úgy tűnik, ebben a projektben minden remekül összejött.
- Igen! Szeretek történeteket mesélni. Minden dalnak hordoznia kell egy mélyebb jelentést, többnek kell lennie annál, mint hogy egy slágert akarjunk létrehozni. Néha csak magukért a rímekért verselünk, de ezt nem tartom jónak. Mindig lennie kell mögöttes tartalomnak is. Sok olyan ember segített nekem ennél a könyvnél, akiket korábbi projektekből ismertem. A Trolle-CD mesélője Dennis Storhøi, vele játszottam a “Hegedűs a háztetőn”-t. Ő volt a főszereplő, én pedig hegedültem. Végig együtt voltunk a színpadon. És énekeltem a híres norvég szerző, Thorbjørn Egner gyermekdal-CD-jén. Ott találkoztam Pernillével, aki ebben a könyvben Alva, a lány szerepét énekli.
- Sokat dolgozol mostanában gyerekekkel...
Igen, gyakran játszom együtt gyerekekkel a szemináriumok alatt. Megmutatom nekik, hogy hangszeren játszani igenis lehet szórakoztató is, és hogy milyen különböző zenei stílusokat kipróbálni. Így azok a gyerekek, akik csak popzenét hallgatnak, megismerkednek a klasszikus zenével, és fordítva.
- Milyen gyakran tartasz ilyen szemináriumokat?
- A következő két hét múlva lesz Norvégiában. De nemrég éppen Texasban csináltam egyet, pár hónapja pedig Bakuban, Azerbajdzsánban. Voltam Svédországban is, és még többször idehaza.
- Hogy működik ez? Odautazol és maradsz egy vagy két napig?
- Három vagy négy napig. Azért csinálom így, mert meguntam, hogy megérkezek valahová, ahol az emberek már mindent elrendeztek és nekem csak hírességnek kell lennem pár órára. Én viszont szeretnék mindenkit megismerni, mint egy nagy családot, akivel megoszthatom a színpadot. És nem az van, ami túl gyakran történik meg ebben a szakmában: emberek úgy állnak színpadra, hogy fogalmuk sincs, ki van mellettük.
- De miért dolgozol ilyen sokat gyerekekkel?
- Egyszerűen így alakult. Az Eurovízió után azt gondoltam, talán egy ideig a tinik sztárja leszek, szép lányok vesznek körül, és hasonlók. De úgy tűnik, fogalmam se volt a közönségemről. A szép lányokat egy idő után nagyszülők és unokáik váltották fel, és sokan ezek közül a kisgyerekek közül egyszercsak hegedülni kezdtek. Nem mindig magunk választjuk a sorsunkat. Nézd, én mindig azt szeretem, ha van egy tervem, egy jól átgondolt tervem, mielőtt hozzákezdek valamihez. De ezúttal egyszerűen másképp alakult.
- A sok interjúból, amiket eddig adtál, olyan ember benyomását kelted, aki törődik a karrierjével és tudatosan hozza a döntéseit. Például készíthettél volna egy harmadik pop-albumot, ugyanolyan jellegű popdalokkal. De nem ezt tetted.
- Sok fontos, jól öltözött embernek mondtam már nemet. Mégpedig azért, mert azt akarták, hogy olyasvalaki legyek, aki már létezik, szóval csak egy másik művész másolata. Nem hinném, hogy ez túl érdekes. Nézd, az én munkám lényege a zeneszerzés. Amikor zenét szerzek, sokféle műfajt felfedezhetek, az összes olyan műfajt, amiket gyerekoromtól fogva ismerek. De megtanultam azzal a ténnyel együtt élni, hogy az emberek zavarba jönnek attól, ha én különböző műfajokban próbálkozom. Ezért alkalmanként segítek olyan művészeknek, akik más műfajban énekelnek, például zenét írok nekik, és ezt névtelenül teszem. Tényleg szívesen teszem ezt, és nem kell róla beszélnem.
- Mennyire volt nehéz megírni egy ilyen hosszú történetet?
- Az egész egy musical szövegének indult. De aztán producerektől megtudtam, hogy akár tíz évig vagy még tovább is eltarthat, mire az egész projektet tető alá lehetne hozni. Elkezdtem tehát zenét írni és a figurákat kidolgozni, anélkül, hogy különösebben figyelembe vettem volna, hogy milyen formátumba illeszthető majd be. Két évet töltöttem a “zenei univerzum” létrehozásával, és újabb egy évet azzal, hogy kiadókkal és lemezcégekkel egyeztessek.
A lemezcégek azt mondták: “Persze, megcsináljuk, de még nem tudjuk, hogyan. Szóval beszélned kellene más kiadókkal is.” És majdnem mindegyik kiadó azt mondta:”Most nem tudunk kiadni könyvet CD-vel együtt.” De a Cappelen Damm hitt benne, hogy ez valami olyasmi lehet, ami maradandó. Így az egész végül összesen három, talán négy évig tartott.
- 2014-ben kezdtem hozzá. Vicces volt! Mármint hogy az igazság az, hogy én mindig is írtam. Minden tinédzser próbálkozik időnként naplóírással, és úgy gondolják, amit írnak, az állati vicces és nagyon eredeti. Én is pont így gondoltam. De úgy tűnik, mintha ez tavaly kezdett volna el igazán működni.
- Technikailag jól megírt a történeted: a leíró részek egyensúlyban vannak a cselekménnyel, minden fejezet cliffhangerrel (nyitva hagyott végű cselekmény; a ford. megj.) zárult. Ez nem könnyű.
- Tudom! De más, amikor szívből csinálod, amikor olyan történetről van szó, amit nagyon el akarsz mesélni. Ugyanakkor eleinte az volt a terv, hogy egy képeskönyvet csinálok, CD-kkel. Gondoltam, ezeken majd lesz húsz másodperc szöveg, aztán egy dal. De a lektorom azt mondta: “Rendben, hiszünk ebben a projektben. De akkor az egész történetet meg kell írnod. Teret kell adnod neki. Nem csak egyetlen cselekményszálat, hanem a történet hátteréül szolgáló egész világot is, részletesen kidolgozva.
- És az első változat után…?
A lektor azt mondta: “Itt hiányzik valami, itt meg ki kellene egészíteni.” Aztán fokozatosan így lett belőle egy elég terjedelmes könyv. Nagyon különleges érzés volt látni a gyerekek első reakcióját és olvasni a kritikákat. Tulajdonképpen vártam, hogy valaki azt mondja, maradjak a foglalkozásomnál, a zenénél. De annyira végülis nem volt rossz a fogadtatása. Most azt próbálom meg elérni, hogy Trolle-t más nyelveken is kiadják. Dánia megvette a jogokat, és remélhetőleg egy holland és egy belga kiadó is elkészíti az egész projektet. Jó holland színészhangokkal és zenészekkel, akik jól ismertek Belgiumban és Hollandiában.
- És a musical?
Dolgozunk rajta. Jövőre várható.
- Azt mondtad valahol, hogy végső soron egy “fredelig liv”-re, azaz egy nyugodtabb életre törekszel. Ez is egy efelé tett lépésnek tekinthető?
- Igen, annak. Ha részt vennék a musicalben, pl. Trolle szerepét játszhatnám, az akkor néhány hétig egy bizonyos helyen lévő színházhoz kötne. Akkor pedig kevesebbet kell utaznom. Ezt szeretném egyre gyakrabban összekötni azzal, hogy másoknak írok zenét. Mostanában, azt hiszem, hetente körülbelül öt dalt kapok zeneszerzőktől, hogy válasszak közülük. De hát tele vagyok saját dalokkal! Mindet meghallgatom, legalább az első percüket, de amit valójában a legjobban várok az az, hogy egy művész egyszer megkérdezi tőlem: “Van valamid a számomra?” Most másoknak írok, ezért ilyenkor én kezdeményezek, de arra a helyzetre várok nagyon, amikor naponta keresnek meg e-mailekkel, hogy írjak dalokat, zenét filmekhez vagy videojátékokhoz. Ó, igen, az nagyon jó lenne!
- Jó példa az együttműködésre a “Still Here” című dal, melyet Alexander Rybak a fiatal énekesnek, Franklin Calleja-nak írt, aki ezzel a dallal (gyönyörű, szomorú szöveggel) részt vett 2015-ben Máltán, az Eurovíziós Dalverseny előválogatójában. Ötödik lett.
- A Common Linnets-ről
- Nagy rajongója vagyok a holland nemzeti válogatottnak, bár ez mostanában nem olyan könnyű. Arjen Robben a kedvenc játékosom. Ó, és persze Robin van Persie. Mégis – zeneileg – azt hiszem, hogy a Common Linnets a 2014-es Eurovíziós Dalfesztiválon mindegyiküknél jobb volt. Talán egyszer dolgozhatok is velük, ha akarják. Szeretnék valamit csinálni velük, ha érdekli őket, talán közreműködhetek a hegedűmmel az egyik dalukban. Vagy írhatnánk együtt valamit.
A rajongóiról...
Rybak Facebook-, Twitter- und Instagram- profilján keresztül tartja a kapcsolatot rajongóival. Követői pedig igazán hűségesek: csak a tavalyi karácsonyra közel négyszáz ajándékot kapott tőlük és egész éven át elárasztják levelekkel, szövegekkel és rajzokkal. Alexander pedig időről időre videókat készít, amikben válaszol a rajongók kérdéseire. Február elején is készült egy, és ebben …. énekelve szól rajongóihoz.
Végül pedig nem hagyhatjuk ki másik fantasztikus zenei utazását, amikor is részt vett a “Sztárban sztár” TV-show oroszországi műsorsorozatában, amelyben híres sztárok utánoznak más híres sztárokat.
Alexander színpadra lépett többek között Dima Bilanként (2008-as Eurovízió győztes) és Conchita Wurstként is (2014-es győztes).
➡ITT megnézheted Alexander összes átalakulását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése